Kedves Szülők!

Engedjék meg, hogy gratuláljunk Önöknek!

Gyermekük számára a bölcsődébe járás időszaka egy nagyon meghatározó időszak lesz, csodás dolgok részesévé fog válni. A közösségbe való bekerülés nagyszerű élmény, rengeteg új dolgot fog megtapasztalni, megtanulni. Azért kezdtem ezzel, mert Önöknek is így kell érezniük ahhoz, hogy gyermeküknek könnyű és vidám legyen a bölcsődei beszoktatás.

Beszélgessenek a bölcsődéről otthon. Mesélje el neki, hogy ott mennyi új játék lesz, sokat fognak énekelni, rajzolni és festeni. A gyerekek is mind várják már őt, biztos lesz közülük, akivel sokat fog játszani. Mondja el neki, hogyan fog kinézni ott egy napja; "Mikor bemegyünk reggelizni fogtok, képzeld, mind a pici asztalnál fogtok ülni. Utána játszotok, aztán tízóraira lesz finom gyümölcs. Ha szép idő van, kimentek az udvarra is, ahol van csúszda és homokozó, aztán nagyon finomat ebédeltek együtt. Mire végzel, anya már ott fog várni az öltözőben. (Ha már ott alszik, akkor pedig folytatni) Utána együtt alszotok egy nagyot, szuper mesét fognak mesélni nektek! A nappali alvás után uzsonnáztok, én addigra már ott leszek, és jövünk együtt haza."

Ahogy Anya áll hozzá, úgy fog ő is

"Kicsim, most be kell menned ide, ne félj, nem lesz semmi baj, anya majd siet vissza." – na, ettől egész biztosan elkezd majd szorongani, sírni, és félni. Mennyivel jobban hangzik ez; "Kicsim, végre itt vagyunk, szuper lesz neked itt. Már nagyon vár a Szilvi néni, és a gyerekek, meg a sok új játék. Ebéd után jövök érted." Ez a pozitív kommunikáció sokat segít gyermekének.

Fontos, hogy ne érje váratlanul semmi. Ahogy mi felnőttek, úgy a gyerekek is tartanak, félnek az ismeretlentől, ezért jó, ha gyakran és alaposan átbeszélik a bölcsődei életet. Minden bölcsődében kérjük, hogy a gyermek vigyen magával egy alvós plüssállatot/ kis takarót/ rongyit. Ez biztonságérzetet ad majd neki, és könnyebb lesz elviselni az Ön hiányát, mivel ezek az otthoni alvásnál is egyfajta szülőpótlékot jelentenek a számára. Továbbá kérünk a bölcsődében családi fotót, amit a csoportszobába kirakunk és a gyermek bármikor nézegetheti. (kicsit olyan, mintha anya, apa, esetleg tesó vele lennének.)

Természetesen ránk is hatással van, amikor ismeretlen emberek közé kerülünk, például új munkahelyre. 1 éves kor alatti csecsemőknél erős a szeparációs szorongás, ami nagyban megnehezíti a bölcsődei beszoktatásukat. 1 éves kor felett már hirtelen nyitnak a többi gyermek felé, elkezdik igényelni a társaságot, úgymond közösség-éretté válnak.

Vannak egyértelmű jelei, ha negatívan éli meg ezt az új helyzetet:

• rosszul alszik éjjel, gyakran felriad
• nehezen lehet elaltatni
• lesznek agresszív mozdulatai a bölcsődében
• nagyon anyás lesz, folyton azt akarja otthon elérni, hogy vele foglalkozzanak
• a bölcsődében visszahúzódó, szorongó, magába fordulóvá válik
• drasztikus változások lépnek fel az étvágyában
• gondot okoz neki a nagydolog elvégzése
• végül, ha netán már szobatiszta volt (nem elvárás!) – újra bepisil

Ezeket észrevéve, az okokat kell megkeresni és megszüntetni. Oldjuk fel otthoni beszélgetésekkel, bölcsődéről szóló mesékkel. Beszéljünk a kisgyermeknevelővel.

A gyermeknek fontos, hogy kötődhessen valakihez, így ne lepődjön meg, ha folyton csak "Rita/ Ildi/ Petra/ Anita" néniről beszél, rajzol, vagy épp virágot szed neki. Ne legyen féltékeny, ne érezze azt, hogy pótolható és nem is hiányzik neki az édesanyja, inkább örüljön, hogy van valaki, aki megadja neki a biztonságérzetet.

Bölcsődei beszoktatás nehézségei

A reggeli elválás nem csak a gyermeknek, de a szülőnek is nehéz. Ha vittek alvós plüsst, mondja meg a csemetéjének, hogy ő nagyon szeretne a bölcsődében maradni, várja már a sok játékot, és nagyon szomorú lenne, ha mégis haza kellene mennie. Kérje meg, hogy építsen, rajzoljon Önnek valamit napközben, ismerjen meg egy új mondókát... Próbálja pozitívan motiválni. A lényeg, hogy sose fenyegesse, vagy ígérjen neki jutalmat. Az se jó, ha fél órán át húzzák a búcsúzkodást, mert, ahogy telik az idő, egyre rosszabb lesz neki elengednie Önt. Ne áltassa magát, bizony előfordulhat, hogy sírni fog, mikor elmegy, ilyenkor a kisgyermeknevelő ölbe veszi, elköszönnek Öntől és beviszi a csoportba. Nagyon ritka az, amikor a kiborulás pár percnél tovább tart. Gyakran az „átterelés” módszerét alkalmazzák, beleviszik valamilyen játékba, odamegy hozzá a többi gyerek és lássunk csodát, el is felejti, hogy "micsoda szörnyű dolog történt". Mondja el neki, hogy mikor fognak újra találkozni, de ne időpontot mondjon, mert ők azt még nem értik, inkább kösse össze valamivel; "Ebéd után/ meguzsonnáztok és akkor én már itt foglak várni."

Közelebb hozhatja hozzá ezt az új helyzetet úgy is, ha együtt veszik meg a benti kiscipőt, ő választhatja ki a fogkeféjét, lerajzolják otthon a jelét. Reggelente ne siessenek - megéri 15 perccel korábban felkelni -, picit bújjanak össze, próbáljon meg türelmes lenni a készülődésnél és az úton is, hogy ne feszülten érjenek oda.

Hogyan is zajlik a beszoktatás?

Gyermekenként ez eltérő lehet. Két hetes beszoktatást javaslunk a bölcsődében általában, de van, akinél 6-8 nap, van, akinél 2 hét és van, hogy elhúzódik – főként betegség miatt -, lehet akár 2 hónap ez az időszak. Az ideális az, ha az első 4-5 napon Ön is bent van gyermekével délelőtt a bölcsődében (vegyen ki szabadságot/ bízza rá valakire a kistesót), majd az ezt követő napokban gyakoroljuk az elbúcsúzást, megérkezést. Először anya kimegy 10 percre, utána egy órára, aztán kettőre, majd ebédig várakozik anya és utoljára marad az alvás és a kiságy vagy fektető felkínálása, kipróbálása. Utána, ha már megszokta valamennyire ezt az új helyzetet, jobban megismerte az őt körülvevő embereket, gyerekeket, jöhet az ott alvás.

Anya és a bölcsődei beszoktatás

A gyermekeken kívül, az édesanyáknak is nehéz ez az időszak. Eddig, sülve-főve együtt voltak a csemetékkel, most pedig hirtelen a napjának egyharmadát máshol, másokkal fogja tölteni. Egyszerűen kénytelenek rábízni szinte idegenekre a gyermeküket. Készüljön fel, hogy egyedül kilépve az ajtón, bizony Ön is szomorú lesz, esetleg pityeregni fog. Ez természetes, ne szégyellje.

Egyre azonban nagyon figyeljen, ne a gyerek előtt adja át magát a veszteség érzésének! Ön felnőtt, ő azonban még nagyon pici, ne nehezítse meg jobban a dolgot számára.

Nem szabad elmenni amellett se, hogy általában, a szülők ilyenkor térnek vissza a munka világába. Fenekestől felfordul tehát az életük, ezt pedig nem könnyű feldolgozni. Beszélgessen hasonló helyzetben lévő anyukákkal, vagy este a párjával erről. Forduljon a kisgyermeknevelőhöz minden aggályával, ha ezután is bizonytalan, beszélgessen a bölcsődevezetőjével. Adjon időt magának az átállásra.

Gondoljon úgy erre az időszakra, mint egy csodás, új lehetőségekkel teli változásra.

Sebestyén Bianka - intézményvezető