https://bolcsodeszombathely.hu/hu/szuloknek/nem-eszik-semmit/

„Nem eszik semmit!”

Avagy mit, mennyit és hogyan egyen az 1–3 éves gyermek?

 

„Tegnap még megette, ma rá sem néz.”

„A bölcsődében állítólag mindent megeszik, itthon pedig semmit.”

„Megint csak két falatot evett.”

„A zöldséget még megkóstolni sem hajlandó.”

Ismerős mondatok?

Az étkezés sok családban az egyik legtöbb kérdést és bizonytalanságot hozó terület a kisgyermek első éveiben. Pedig az 1–3 éves gyermek étvágya nem egyenletes, az ízlése folyamatosan változik, és az is természetes lehet, hogy amit egyik nap örömmel elfogad, azt másnap határozottan visszautasítja.

Ebben az életkorban ugyanis nem egyszerűen arról van szó, hogy mit eszik a

gyermek. Az enni tanulás is fejlődési folyamat.

Az étkezést is tanulni kell

Egy kisgyermek számára egy tányér étel sokkal több annál, mint amit mi, felnőttek látunk benne. Új színek, illatok, ízek, állagok kerülnek elé. Meg kell tanulnia megfogni a kanalat, pohárból inni, megrágni a különböző állagú falatokat, és közben lassan azt is megtapasztalja, milyen érzés éhesnek vagy jóllakottnak lenni.

Az étkezés tehát nemcsak tápanyagbevitel, hanem felfedezés, tapasztalatszerzés és önállósodás. Ezért egy visszautasított falat sem feltétlenül kudarc. Lehet, hogy az új étel még szokatlan. Lehet, hogy a gyermeknek időre van szüksége. Egy új ízzel gyakran többször is találkoznia kell ahhoz, hogy egyszer csak megkóstolja – majd később akár meg is szeresse.

„De hát alig evett…”

A kisgyermekek étvágya természetes módon változik. Van olyan nap, amikor szinte meglepően sokat esznek, máskor pedig néhány falat után úgy tűnik, már semmi nem érdekli őket az asztalon.

Ilyenkor könnyű belecsúszni a jól ismert mondatokba: „Még egy falatot a kedvemért!”, „Ha ezt megeszed, kapsz valami finomat.”, „Addig nem állunk fel, amíg el nem fogy.”

Pedig hosszú távon nem az a cél, hogy mindenáron elfogyjon az étel. A felnőtt feladata, hogy megfelelő, változatos ételeket kínáljon, nyugodt körülményeket teremtsen és kialakítsa az étkezések kiszámítható ritmusát. A gyermek pedig fokozatosan megtanulhat figyelni saját éhség- és jóllakottságérzésére. Ezért az evés ne legyen jutalom, büntetés vagy alkudozás tárgya.

Mi kerüljön a kisgyermek tányérjára?

Az 1–3 éves gyermek étrendje már egyre inkább közelíthet a család étrendjéhez, de továbbra sem egyszerűen „kis felnőttről” beszélünk. Az ételek összetételének, elkészítésének, fűszerezésének és állagának igazodnia kell az életkorához.

A változatosság ebben az időszakban különösen fontos. Naponta többször találkozzon zöldségekkel és gyümölcsökkel. Ne csak püré vagy főzelék formájában ismerje meg őket: láthassa az egész almát, a körtét, a paradicsomot vagy a paprikát, foghassa meg, szagolhassa meg őket.

Ugyanaz a sárgarépa megjelenhet előtte nyersen megmutatva, reszelve, párolva, levesben vagy egytálételben. Így az étel lassan ismerőssé válik.

A gabonafélék közül érdemes többfélét kínálni: kenyérfélék, zabpehely, rizs és burgonya mellett például bulgurt, kölest vagy kuszkuszt is.

A fejlődő szervezetnek szüksége van megfelelő fehérjeforrásokra is. A tej és tejtermékek, a sovány húsok, a tojás, a halak és megfelelően elkészítve a hüvelyesek egyaránt helyet kaphatnak a kisgyermek változatos étrendjében.

 

A tejtermékek közül elsősorban a natúr változatokat érdemes választani az erősen cukrozott, ízesített termékek helyett.

És mit igyon?

A válasz meglepően egyszerű: elsősorban vizet.

A kisgyermek szomjúságérzete még nem olyan fejlett, mint a felnőtteké, ezért napközben rendszeresen érdemes megkínálni néhány korty vízzel – különösen meleg időben, sok mozgás vagy betegség esetén.

A 100%-os gyümölcslé sem helyettesíti a vizet, a cukrozott üdítőitalokra és magas cukortartalmú italokra pedig ebben az életkorban nincs szükség.

A legegyszerűbb szokás sokszor a legjobb: ha szomjasak vagyunk, vizet

iszunk.

Nem kell „felnőttesre” ízesíteni

A kisgyermek ízérzékelése még fejlődik. Amit egy felnőtt esetleg ízetlennek érez, az számára egyáltalán nem biztos, hogy az.

Éppen ezért nincs szüksége erősen sózott, cukrozott vagy intenzíven fűszerezett ételekre. Az ízesítéshez használhatunk természetes zöldfűszereket – például petrezselymet, kaprot, bazsalikomot, metélőhagymát vagy borsikafüvet –, miközben az erős, csípős fűszereket kerüljük.

Minél később szokik hozzá a gyermek a nagyon édes és nagyon sós ízekhez, annál nagyobb esélyt adunk arra, hogy a természetes ízeket is megszeresse.

Válogatós lett? Nem biztos, hogy baj van

Az 1–3 éves kor az önállósodás időszaka. A gyermek egyre több helyzetben fedezi fel, hogy neki is lehet akarata – és természetesen az étkezőasztal sem kivétel. A határozott „nem!” ezért időnként az étkezésben is megjelenik.

Ez nem jelenti azt, hogy le kell mondanunk az adott ételről. Ha ma nem kéri a brokkolit, néhány nap vagy hét múlva újra elé kerülhet. Nyomás nélkül, természetesen, a családi étkezés részeként.

Sokat segíthet az is, ha a gyermek részt vehet az étel körüli apró tevékenységekben: megnézheti, megfoghatja, megszagolhatja az alapanyagokat. Nem kell minden alkalommal külön „gyermekmenüt” készíteni számára.

És van még valami, amit egyetlen táplálkozási ajánlás sem tud helyettünk megtenni: a gyermek figyel bennünket. Látja, mit eszünk, hogyan eszünk, milyen ételekről mondjuk azt, hogy szeretjük vagy nem szeretjük. A családi minta ezért az egyik legerősebb tanulási lehetőség.

A bölcsődében bezzeg megeszi…

Sok szülő csodálkozva hallja, hogy gyermeke a bölcsődében olyan ételt is elfogyasztott, amelyet otthon következetesen visszautasít. Ennek több oka lehet. A közös étkezésnek saját ritmusa van, a társak példája sokat jelenthet, és a gyermek fokozatosan megismeri a bölcsődei étkezések rendjét is.

A beszoktatás kezdetén ugyanakkor ennek az ellenkezője is előfordulhat. Az új környezetben a kisgyermek átmenetileg kevesebbet ehet, válogatósabbá válhat, majd otthon pótolhatja azt, amit napközben nem fogyasztott el. Az új helyzethez való alkalmazkodás az étkezésben is időt igényelhet.

Az önállóság néha maszatos

Az önálló evés tanulása nem mindig látványosan sikeres folyamat. Mellémegy a kanál. Leesik egy falat. Kibillen a pohár. Néha az asztalon több étel marad, mint amennyi a gyermekbe került. Mégis érdemes lehetőséget adni a próbálkozásra.

Az önálló étkezés nemcsak egy újabb készség megszerzéséről szól. A gyermek megtapasztalja, hogy képes valamire, gyakorolja a mozdulatokat, döntéseket hoz, és egyre aktívabb résztvevője lesz saját étkezésének.

A biztonság az asztalnál is első

A kisgyermek még tanul rágni és biztonságosan kezelni a különböző állagú ételeket. Ezért mindig az életkorának és rágási képességének megfelelő méretű és állagú falatokat kapjon.

Az egész szőlőszem, az egész olajos magvak vagy a nagyobb, kemény falatok félrenyelésveszélyt jelenthetnek. Az olajos magvakat ebben az életkorban kizárólag megfelelően darált formában kínáljuk. A halaknál különösen fontos a szálkamentesség, a tojásnál pedig a megfelelő hőkezelés.

 

Talán nem az üres tányér a legfontosabb

Amikor egy kisgyermek táplálkozásáról gondolkodunk, könnyű arra figyelni, mennyi maradt a tányéron. Pedig hosszabb távon ennél sokkal fontosabb, hogy mit tanul meg az étkezésről.

Azt, hogy sokféle étellel érdemes megismerkedni.

Hogy lehet valamit ma még nem szeretni, később pedig megszeretni.

Hogy az éhségre és a jóllakottságra lehet figyelni.

Hogy az asztalnál nem kell teljesíteni.

És hogy az étkezés lehet nyugodt, biztonságos, közös élmény.

Ebben a családnak és a bölcsődének ugyanaz a célja: olyan alapokat adni a gyermeknek, amelyekből később egészséges étkezési szokások fejlődhetnek.

Mert 1–3 éves korban nemcsak az számít, mi kerül a tányérra.

Az is számít, milyen kapcsolat alakul ki közben a gyermek és az étkezés

között.

Lakotár Lilla dietetikus-élelmezésvezető